Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Előfordul néha, hogy egy esküvő után megjegyzünk valakit, akivel szívesen találkoznánk még – mondjuk menyasszonyként/vőlegényként egy következő esküvőn… ez persze akkor ér igazán valamit, ha viszonzásra talál. :) Vera esetében így történt, egy azóta nagy kedvenccé vált esküvőn, Villányban (pontosabban Kisjakabfalván) találkoztunk, és úgy tűnik, hogy kölcsönösen megjegyeztük egymást. Nem volt triviális, hogy végül tényleg ott is lehetünk Vera és Dani esküvőjén, de végül minden részlet a helyére került, megoldódott, elrendeződött. :) 

Kezdjük a fotós apró örömeivel: azt hiszem, régen volt már ennyire elegáns menyasszonyunk, a hasonló fejdíszeknek pedig rég óta nagy rajongója vagyok… úgyhogy már rögtön a nap kezdetén volt okunk úgy érezni, nem véletlenül szerettünk volna itt lenni. Persze egy esküvő messze nem csak fejdíszekből és kifogástalan öltönyökből áll, van ami kevésbé látható, inkább csak érezhető. Ezt nehezebb is egyetlen képpel illusztrálni, de bízunk benne, hogy a lentebb látható diavetítés már megmutatja: volt okunk az örömre e láthatatlan dolgok terén is. :)

A fényképezőgép érdekes dolgokat okoz egyébként: ha fotózni megyünk egy esküvőre, hirtelen rengeteg részlet és apróság feltűnik, és elkezdünk figyelni rá. Érthető persze: egy esküvő nem egy házasság maga, csupán a kezdete, ezért tűnnek fontosnak azok a részletek, amik talán a jövőről is elárulnak valamit… és most több ilyen, bizakodásra okot adó aprósággal találkoztunk. Leginkább az, hogy szokatlanul odafigyeltek egymásra… és nem csak a “nagy események” pillanatában, hanem a többi, “átlagos” helyzetben is. Úgy tűnt, így szokták – márpedig ez jó szokás, Isten tartsa meg. :)

Végül legalább egy mondat erejéig emlékezzünk meg a Jásdi Pincéről. Önmagában elegendő ok lehetne, hogy az elmúlt néhány évben én még csak jó és még jobb (sőt: szép) boraikkal találkoztam. Emellett most egy utolsó pillanatban történő bejelentkezéssel is kedvesen fogadtak minket, amiért ezúton is köszönet. És végül a lényeg: itt találtuk meg igazán azt, amiért annyira, de annyira szeretek a Balaton-felvidéken fotózni. A teraszt a szőlővel borított domboldalon, a balatoni kilátást, a csendet, békét és nyugalmat, templomtornyot a háttérben és üdítő rozét az asztalon… :)

Ha pedig az esküvőt követő fotózás után egy pohár bor mellett egy igazán jó beszélgetésben találom magam az esküvő előtt még jószerével ismeretlen pár társaságában, az mindenképp azt jelenti, hogy megtaláltuk a hangot – reméljük, hogy ez a képeknek is jót tett, nem csak a fotós érezte magát jobban tőle. A diavetítés után ki-ki eldöntheti. :)

Tags: Balaton, Balatonalmádi, diavetítés, Esküvő, Jásdi

This entry was posted on Thursday, October 8th, 2015 at 8:57 pm and is filed under Esküvő. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. Responses are currently closed, but you can trackback from your own site.